Ezt is megéltem, "Kenőcs" lettem. Ülőröplabdásokkal dolgozni igazából nem is munka. Csak visz a flow, többé-kevésbé mindenki benne van az áramlatban körülötted, bármit csinálsz. De azért nem akarok nagyon nyálas lenni, mert nyírségi arcok is vannak a csapatban, na. Etetem őket a hülye szőlőcukraimmal meg a lóvitaminjaimmal, begyúrom őket csípős paprikás kenőccsel a szupra-infrájuknál, szétröhögünk együtt két-három napot, ők meg nyernek közben nekem is egy aranyat, mert az érem nekem is jár ilyenkor. Van itt kérem munkamegosztás! Szóval ha holnap esetleg megint egy ponttá zsugorodna össze az univerzum, én azt se bánnám, ilyen élményekért már megérte masszőrnek lenni...