Kövérek, soványak, lábasok és lábatlankodók, guszták és gusztustalanok, szentek és álszentek, csórók és burzsujok - mindenki ugyanolyan barnát pottyant! Bár ez kapitális sztereotípia volt, sokfélék vagyunk testileg és lelkileg, mégha a megjelenésünk és viselkedésünk némileg tipizálható is.

Józsinak nem tetszenek a kövér nők, ezért ha Józsi masszőr lesz, lehet, hogy eleinte Bélához küldi őket, aki - állítása szerint bár ez a szakma nem arról szól - egyébként is szereti, ha van mit fogni. Aztán ott van Pityu, aki mélyszegénységből küzdötte fel magát, látta, hogyan használják ki bizonyos vállalkozók a rászorultakat, ezért pályája elején szinte zsigerből befeszül az eleve köcsögnek tekintett tehetősebb vendégektől. De nincs ez másképp az amputáltakkal sem, Margit például tizenöt éve masszőr, valamilyen hozott anyagból való bájos blokk miatt mégsem mer foglalkozni a lábatlankodókkal, nehogy ő is elkapja. Aztán ott van még Vazul, aki tisztaságmániás és amikor meglát egy nyiroködémást, fejben már el is képzeli, hogy csorog a vendég bőrén a nyirok és ha ő hozzáér, az instant ravatalozó, de minimum szanaszét fogja savazni a bőrét...

Szerencsére olyan sokfélék vagyunk, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja a hozzá illő masszőrt, mert a masszőr is ember, és ha nem is látszik mindig, neki is megvan a csendes keresztje, amin dolgoznia kell mások elfogadásáért. De azért ne vedd túl komolyan magad, a közös nevetéssel felszabadult boldogsághormonoknak bizonyított gyógyerejük van, főleg, ha tudunk saját magunkon is nevetni! Jó egészséget mindenkinek!