1891-ben a Roosevelt család fürdőkúrára látogatott a németországi Bad Nauheimba, ahol már 1870 óta használták a savanyúvizeket szívbetegek kezelésére. A kis Franklin hat héten keresztül szorgalamasan tanult a helyi Volksschuléban, a barátai Franznak szólították.

Franklinből híres jogász, majd USA négyszer megválasztott elnöke lett, egykori barátjából, Franz Grödelből pedig világhírű kardiológus, az Amerikai és Német Kardiológiai Társaságok alapítója, többek között azért, mert 1933-ban az USA-ba emigrált több orvostársával együtt Franklin segítségével. Több mint 300 publikációja volt, mai napig pályázható ösztöndíjat neveztek el róla fiatal kardiológusok számára.

1921-ben a 39 éves menő jogász Franklin egy családi vakációzáson a gyermekbénulást okozó polio vírus járvány áldozata lett, deréktól lefelé lebénult. Attól fogva ő maga is szenvedélyesen kereste gyógyulásának útját, és nem adta fel. Barátainak és a víz iránti szeretetének köszönhetően 1924-ben rátalált egy Georgia állambeli kis fürdőhelyre, Warm Springsre, ahol a polio miatt bénultak felgyógyultak a gyógyvizes fürdőtől. Warm Springs szinte azonnal a második otthona lett, víze 32-33°C-os, szénsavas tartalmú gyógyvíz. Bár a kerekesszékből nem sikerült kikerülnie, erőfeszítéseinek köszönhetően javult az állapota, három év után először képes volt mozgatni a jobb lábát. Szinte minden alkalmat megragadott, hogy tornázzon, sokszor még barátai társaságában is. Állítólag irigylésre méltó felsőteste volt. Soha nem adta fel a gyógyulásba vetett hitét, még akkor sem, amikor már elnökként nyilvánvaló volt, hogy a kerekesszékből nem fog tudni kikerülni.

Franklin Delano Roosevelt 1945-ben, a nyugalmat és hidroterápiás lehetőségeket biztosító warm springsi otthonában hunyt el. A fürdőhely ma a Roosevelt Rehabilitációs Központnak ad otthont, amelynek ellátási köre nagyjából megfelel a magyar Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetnek. "Hidd el, hogy képes vagy rá, és félig már véghez is vitted." (F.D. Roosevelt)